|
Ezekben az években a kulákságnak egyik kritériuma az volt, hogy rendelkezik-e valaki cséplőgéppel, és azzal mások részére is végez-e cséplést. Nyilván azoknak a termését is el kellett csépelni, akiknek nem volt saját cséplőgépük, s így jóformán mindenki végzett valamilyen formában bércséplést, akár pénzért vagy az elcsépelt termény bizonyos százalékáért. Ennél fogva a cséplőgép tulajdonosokat kulákoknak minősítették és így is kezelték őket. A községi elöljáróság 1947. évben készített jegyzéke alapján az alábbi személyek rendelkeztek cséplőgéppel:
A cséplőgépek nagy részét - a használhatóbbakat - az ötvenes évek elején be kellett szolgáltatni, azokat elvitték és leadták az ócskavas telepeken. Tudomásom szerint egyedül Horányi Jánosnak és Merényi Mihálynak sikerült a gépét a nagy pajtájában úgy eldugnia, hogy azt nem vitték el. A cséplőgépek elkobzása később azt eredményezte, hogy. amikor 1954.-ben a termelőszövetkezetbe bevitt földeket visszaadták a régi tulajdonosoknak, azok nem tudtak csépelni, mert nem volt mivel. Ezen segített Perbáli Gépállomás, ahol csak nagyméretű gépek voltak, onnan jött két - három cséplőgép, amikor más községekben befejezték a munkát. Ezek a gépek egyrészt túlságosan el volt foglalva a sok munka miatt, másrészt a legtöbb kis udvarban nem fértek be, s így egy-egy nagyobb udvarra többen hordták be a gabonájukat, ami a gazdáknak jelentős többletmunkát okozott. Hiába rendeztek a cséplőgépek között versenymozgalmat, míg régebben augusztus első napjaiban a község területén a cséplési munka befejeződött, az idehozott 2-3 nagy géppel még augusztus végén sem lettek készen a munkával. |