A szovjet hadsereg bevonulása és további események

November 8-án a szovjet hadsereg megjelent a községben. Az alakulat befordult a József Attila utcába és a parancsnoki kocsi a tanácsháza előtt állt meg. Kihívták a község vezetőjét. Csomay Ödön hívására megjelent Kozma László tanácselnök, aki tudott oroszul, és beszélt a szovjet sereg vezetőjével, elmondta, hogy itt semmiféle atrocitás nem volt, nyugalom van. A község rendjére fegyveres nemzetőrség vigyáz. A szovjetek megnézték a nemzetőrség fegyverraktárát, 11 db géppisztolyt és megfelelő lőszert itt hagytak, a többi fegyvert meg elvitték, és megfordulva elmentek a községből.

A továbbiakban a régi végrehajtó bizottság és a forradalmi bizottság együttes üléseket tartott. Az első ülésen eldöntöttük, hogy maradjon meg a 24 tagú nemzetőrség két váltásban, s erre elegendő a meghagyott fegyverkészlet. Csomay Ödön bejelenti, hogy a János korház részére kértek gyümölcsöt, amit a tsz. autóval fognak beszállítani. Döntöttünk két marha levágásáról és a húsnak felügyelet melletti kiméréséről. A község egyik lakósa, Dienes István a budapesti harcokban elesett. Különféle vélemények voltak arról, hogy melyik oldalon állt. Állítólag egy szovjet tankról lőtték le. Hogy hogyan került a szovjet tankra, arról semmiféle konkrét ismeret nincsen. Kozma László javasolta, hogy a viták és nézeteltéréseket elkerüljük, legyen felravatalozva a temetőben és néma temetéssel, beszéd nélkül történjen a temetés. Korábban úgy döntöttünk, hogy az iskolai tanítás kezdődjön el, de most, mivel a községben is vannak lövöldözések, úgy dönt a község, hogy a gyerekeket nem szabad kockáztatni és a tanítási szünetet hosszabbítsuk meg, és a tanítás megkezdését tegyük az események kimenetelétől függővé. Egyébként 10 q. só érkezett a községbe, és azt 20 dk. -os jegyekkel fogják a lakosság között elosztani.

A november 12-i ülésen a bizottság úgy döntött, mivel a kenyérjegyek bevezetése óta több kenyér fogy, mint korábban, valamint a többi élelmiszerből is kellő utánpótlás érkezik, a jegyek kiadását meg lehet szüntetni. A kocsmárosok csak annyi bort áruljanak, hogy a rendért felelni tudjanak, de legkésőbb este 7 órakor zárjanak be.

November 15-én úgy döntött a bizottság, hogy a KTSZ autóját igénybevesszük élelmiszer szállítására. A KTSZ csak akkor használhatja, ha a közérdeket nem sérti.

Kozma László beszámolt arról, hogy a község a postáról vett fel pénzt, a fizetési előleg és segélyek kifizetésére. Az előlegek visszafizetését megkezdték. Kb. 1000 Ft összeget használtak fel a nemzetőrök ellátására - ebéd, kávé - a község minden tartozását kifizette. Ugyancsak a község fizette Dienes István temetési költségét. Bejelentették, hogy sok a panasz a környező erdőkben történő engedély nélküli fakivágások, falopások miatt, ezért a mezőőröket kell erre jobban felkészíteni.

A bizottság úgy döntött, hogy a nemzetőrök számát lecsökkenti, mert a feladatokat már kevesebben is el tudják látni. A következő személyeket tartják meg továbbra is a nemzetőrség állományában: Nyári János, Redeczky Miklós, Pálinkás Ferenc, Lakatos Lajos, Murner János, Rácz László, Mállik László, Fenyvesi Tibor, Branauer János, Viszneki Gábor, Kovács István, Blum Ádám.

November 21-én közös forradalmi bizottsági és végrehajtó bizottsági ülés. Fő téma, hogy rémhíreket terjesztenek a községben, hogy különféle listákat állítanak össze. A lakosságot meg kell nyugtatni, és a szökésektől lebeszélni. Az álláspont eddig az volt, hogy senkinek semmi baja nem történhet. Most meg azt hiresztelik, hogy az őslakosok a magyarokat ki akarják üldözni. A bizottság 12 tagú fizetett őrség felállításáról döntött, akik mellé még az utcákból is kell embereket beállítani. Ki kellene deríteni, kik a lövöldözők. Nagy probléma a falopás az erdőkből. A kisvasút melletti akácost teljesen kivágták, sőt sokan a gyümölcsösöket is irtják.

A november 28.-i ülésen Fülöp Pál rendőr pk. bejelentette, hogy a 12 tagú, katonaviselt férfiből álló őrség felállítását engedélyezték, ezekből rendőr lenne. A környéken, vannak még fegyveres emberek, akik lövöldöznek. Fenyvesivel nem tud dolgozni, mert a csoportjából már 8 személy ment nyugatra, kocsit is játszott ki a részükre. Mivel a nyugatra távozottak lakásai üresek, ezekhez nem lehet hozzányúlni, ebben az ügyben majd később fognak dönteni, hogy kiknek lesznek kiutalva.

Az október 29-én választott Forradalmi Nemzeti Bizottság tevékenysége itt véget ért. A munkát átvette a korábban működött Tanács és Végrehajtó Bizottság.

Örökké emlékezetes marad, az ezekben a napokban történt Budapestre való utazásom, melyre visszagondolva még ma is a hideg fut végig a hátamon.

A november 4.-i szovjet támadás utáni harcok elcsitulása után, talán november 8. táján telefonon érdeklődtem a Bolyai utcai intézetben, ahol szeptember 1 töl bentlakásos tanfolyamon voltam, amit október 25-én, ideiglenesen felfüggesztettek. Hazamenve otthagytam a bőröndömet, a benne levő öltönyömmel, és egyéb szükséges dolgokkal. Mivel nagyrészt gyalog kellett hazamenni nem akartam a csomagot cipelni. Ekkor érdeklődésemre közölték, hogy a holmimért bármikor bemehetek, azt a gondnok kiadja.

Ebben az időben általános sztrájk volt az országban, tiltakozásul a forradalom leveréséért. Mindenféle tömegközlekedési eszköz állt. Az üzemek, iskolák szüneteltek. Csak a telefon, és az áramszolgáltatás üzemelt.

Ekkor jött egy üzenet, hogy egy solymári halott van a harcok közben elesettek között, akit haza kellene hozni és eltemetni. Ugyanakkor a gyógyszertár is szükségesnek tartotta egy kocsi indítását Budapestre a központjukba, gyógyszerek elhozására.

E két feladatra felkértük a termelőszövetkezetet, hogy adjon egy teherautót, hogy Budapestre elmenve ezeket a szükséges fuvarokat elvégezze. Ezt a tsz. annál is inkább teljesítette, mert neki is volt valamilyen fuvaroznivalója. Ez egyben lehetőség volt arra is, hogy a teherautóval, azok, akiknek halaszthatatlan dolguk van Budapesten, ugyancsak bemehettek a kocsival. Magam is ez alkalmat kihasználva kértem, hogy vigyenek el a továbbképző intézetben hagyott dolgaim elhozása céljából. Tulajdonképpen nemcsak a ruhám érdekelt, hanem az az összegyűjtött újságcsomag, amit a forradalom előtti napokban összegyűjtöttem, mely a Rajk temetés körülményeit, a Petőfi körben lezajlott, a forradalmat megelőző, és a kitöréséhez nagyban hozzájáruló vitákat írta meg, amit ugyancsak otthagytam.

A halott szállítására a tsz. műhelyben – egyéb hijján –gyorsan készítettek gyalult fenyődeszkákból egy ládaszerű koporsót, amit a teherautó nyitott platóján vittek. A kocsin volt még egy pad is, az utasok részére. Mivel azonban több utas jelentkezett, mint amennyi a lócán elfért, egyesek a faládán foglaltak helyett, mert állva nem lehetett az alacsony oldalú teherautón utazni.

Az utasokat különféle helyeken letették azzal, hogy megfelelő időpontban ott visszafelé újból felszállhatnak. Magam a Margit híd budai hídfőjénél szálltam le és gyalog mentek a csomagomért. Itt minden személyes holmimat megkaptam, csak sajnos az összegyűjtött újságcikkeket nem adták ki, nyilván azok tartalma akkor az új rendszerben már nem felelt meg.

Amikor a megbeszélt időben és helyen újból találkoztam a teherautóval, már meglehetősen meg volt rakodva, az utasok alig fértek már el, és bizony egyesek már a halottat tartalmazó koporsón ülve voltak kénytelenek utazni. Az utazásnak ez a formája mai szemmel nézve bizonyára kegyeletsértésnek hat, de az akkori napokban, amikor az emberek a borzalmakhoz hozzászoktak. amikor a halottak még temetetlenek voltak, az utcák még tele voltak roncs járművekkel, a házak romokban hevertek, a kirakatüvegek még szilánkokban hevertek a járdákon, a kényszer szülte megoldás az emberek lelkiismeretét is megkeményítette.

A nyugalom azonban még nem állt helyre. A forradalom drasztikus leveréséért a dolgozók még hosszú ideig nem vették fel a munkát és sztrájkoltak.

Ezt bizonyítja a Budai Járási Nemzeti Bizottság 1956. december 8.-án kelt nyilatkozata, melynek szövege az alábbi volt:

NYILATKOZAT

/ Az október 23.-i nemzeti forradalom szellemében! /

Mi, budai járás: egyéni és szövetkezeti parasztok, velük kapcsolatos iparosok, ipari munkások és értelmiségiek csatlakozunk a Dél-Komárom megye Nemzeti Bizottsága által kiadott nyilatkozathoz. A teljes szolidaritás jegyében pedig kijelentjük és követeljük:

1./ Egyetértünk teljesen a Nagybudapesti Központi Munkástanácsnak az ország általános kérdéseire vonatkozó követelésével és ezúton teljes támogatásunkról biztosítjuk. Szükségszerűen kihangsúlyozzuk azonban azokat a pontokat, melyeknek biztosítása és megvalósítása a legsürgősebb. Nevezetesen:

a. / a szovjet csapatok mielőbb történő teljes mértékű kivonulása az ország területéről,

b. / semlegességünk megerősítése és biztosítása.

c. / szabad, titkos választás több szocialista párt részvételével. Ebben egy teljes paraszti érdekeket képviselő parasztpárt is legyen.

d. / A deportáltak és a forradalom politikai foglyainak szabadon bocsátása és a további deportálás azonnali beszüntetése,

e. / Követeljük mindazon személyek teljes bántatlanságát, akik a magyar forradalmi szabadságharcban résztvettek. Nem vállalunk azonban közösséget a fosztogatókkal és egyéb felelőtlen elemekkel.

2./ Szeretett magyar hazánk elesettségéből való felemelés munkájában szervezetszerűen helyet és szót kérünk egész magyar paraszti társadalmunk nevében, mivel az ország lakosságának többségét tesszük ki.

3. / Támogatásunk és további együttműködésünk érdekében a Munkástanácsokkal, követeljük és kérjük a mindenkori kormánytól a parasztság, a velük kapcsolatos iparosok, ipari munkások és értelmiségiek önmagából kiválasztott helyi, járási és megyei munkás-paraszttanácsok felállítását olyan jogkörrel, mint az általában az üzemi munkástanácsoknál életben van.

4./ a helyi önkormányzat jogát kiemelve, felfogásunk szerint a paraszti község a gyakorlatban bizonyos mezőgazdasági egység / üzem /, és ezért követeljük az állam törvény keretein belül a teljes gazdasági és közigazgatási önkormányzatot, hogy a helyi adottságoknak megfelelően tudjuk az állam és a dolgozó parasztság érdekeit összeegyeztetni.

5./ Kérjük és követeljük az országos paraszttanács fokán a parasztság érdekképviseleteinek megteremtését, mintegy szakszervezet formájában, amely szervvel a mindenkori kormányzat a parasztsággal mindenkor tárgyalhat és a parasztság is ezúton munkálkodhat a mindenkori kormányzattal együtt, Feltételünk azonban, hogy e szerv funkcionáriusai a parasztság köréből, ezek által delegálva és éppen ezért a parasztság bizalmát élvezve töltsék be hivatásukat.

Indokaink:

a. / nem akarjuk, hogy szervezetlenségünk miatt még egyszer kijátszanak és szembeállítsanak a munkássággal és értelmiséggel, önző, egyéni és idegen érdekekért a magyarság rovására,

b. / együttes szervezetükkel kívánjuk szolgálni a városi munkássággal és értelmiséggel, mint egyenlő felek és egység a szocialista és demokratikus magyar államot,

c. / együttes szervezetben akarunk meggátolni minden törekvést, amely a nagybirtok csiráját igyekszik megteremteni. Kijelentjük, hogy a dolgozó parasztság kezéből ilyen célra egy rögöt nem adunk át, ezt az elhatározásunkat készen vagyunk minden erőnkkel megvédeni.

6./ Nevezett kívánságaink teljesítése esetén hazánk talpra állítása érdekében vállaljuk:

a. / A birtokunkban lévő termelvényeinket méltányos, szabadpiaci áron az ország népének rendelkezésére bocsátjuk,

b. / Készek vagyunk adományainkkal is a rászorulókat legmesszebbmenőkig támogatni, azonban adományainkat közvetítőszerv nélkül közvetlenül a rászoruló testületekhez és intézményekhez vagyunk csak hajlandók eljuttatni.

7./ Mi, a Budai Járási Nemzeti Bizottság jelen egyakarattal kifejezett nyilatkozatunkat eljuttatunk a megye valamennyi járásához, hogy ezen elindulva létrejöjjön a Pest megyei Nemzeti Bizottság.

1956. december 8.

BUDAI JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG”

A nyilatkozatnak azonban már semmi hatása nem volt az ügyek menetére. A megalakult Munkás-Paraszt Kormány már a saját elképzelése szerint végezte munkáját. Rövid időn belül nyilvánvalóvá tették, hogy a vezetés nem mond le a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, azaz az egész parasztságnak a termelőszövetkezetekbe való beszervezéséről. Ennek végrehajtását négy éven belül jelölték meg.

A nyugalom csak 1957 elején állt helyre, amikor az ellátás is rendbe jött, sőt a korábbinál jobb lett. A beszolgáltatási kötelezettség teljes eltörlése megnyugtatólag hatott a parasztságra, és a termelőszövetkezetekre. És csodák csodájára kiderült, hogy a korábban egyedül üdvözítőnek tartott begyűjtési rendszer nélkül is működik a gazdaság, jó a lakosság ellátása, és még exportra is jut a termékeikből.

A forradalom után kivizsgálták az egyes községeknek a forradalom során tanúsított magatartását.

A forradalmi bizottság üléseiről készült feljegyzés átvizsgálása alapján megállapították, hogy a tevékenysége korrekt volt.