A Solymári Férfi-kórus

Solymár első férfikórusát 1885. – 1886. években Laurösch Hugó osztrák mérnök alapította, aki 1913.-ig volt a vezetője. Későbbi vezetője Szepes (Spitzkopf) Béla tanító volt, aki az 1946. évi német kitelepítésig volt a karnagya. A kitelepítés után a kórus szétesett, mert a tagok egy része maradt csak itthon.

Ebben az időszakban nem is lehetett új kórust alakítani, pedig erre többen is tettek kísérletet. Az emberek féltek a közszerepléstől, még ünnepségeken való fellépéstől is. Sok meddő kísérlet után 1968-ban, a községben lakó, köztiszteletben álló Magyar Ferenc, (ekkor a Hazafias Népfront Bizottság elnöke), az “Új Ember” című katolikus hetilap főszerkesztőjének hívó szavára jöttek össze újból az ének kedvelő solymáriak és újjáalakították a férfikórust. Magyar Ferenc javaslatára “Hazafias Népfront Férfikórus” címet vette fel. A kórus vezetőjének Pappert Ádám megyei tanácstagot választották meg, a karnagyi tisztségre Kelemen Istvánné iskolai énektanárt kérték fel.

A heti egy alkalommal, hétfői napokon tartandó próbákban egyeztek meg. Az első próbát 1968. október 1.-én tartották, majd az első nyilvános bemutatkozásra október 31.-én került sor.

A bemutató után az udvaron beszélgettünk Magyar Ferenccel és Pappert Ádámmal. A téma az volt, hogy a kórus karnagyi teendőit nem lehet hosszú ideig fizetés nélkül végezni, ugyanis a kultúrház költségvetésében kórusvezetői tiszteletdíjra előirányzat nincsen. Azt ajánlottam, hogy a kórus mondja ki, hogy hajlandó a művelődési ház szakköreként működni, ebben az esetben a művelődési ház fizethet a karnagynak szakkörvezetői honoráriumot, ugyanakkor köteles a kórusnak próbatermet biztosítani, sőt a fűtés, világítás, kottamásolás s egyéb költségeket is fedezni. Ilyenformán, miután biztosítva látták a kórus jövőjét, szorgalmasan hozzáláttak a repertoárjuk kialakításához.

A kórus rendszeresen résztvett a KOTA által rendezett országos minősítő hangversenyeken, ahol a következő minősítéseket kapta:

Rendszeresen Résztvet községi és állami ünnepségeken, egyes temetéseken. Más kórusok meghívásának is eleget tett, és saját maga is rendezett évente egy-két önálló hangversenyt, amelyre más kórusokat meghívott. Aktív szereplője volt Kempelen Tünde művelődési ház igazgató által rendezett Solymári Zenei Hetek programjának. Meghívás alapján résztvett a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége által rendezett hangversenyeken. Programjában klasszikus és kortárs zeneszerzők művei egyaránt szerepeltek, de solymári hagyományos német népénekeket is sürün énekeltek. Két alkalommal is, meghívták a kórust a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett országos ünnepégre.

Engem, mint az alapításban közreműködő, a kórust anyagilag is támogató községi vezetőt rendszeresen meghívtak a rendezvényeikre, sőt az évente megtartott országjáró kirándulásaikra is. A kórusba nyugdíjazásom előtt azért nem léptem be, mert a rendszeres próbákon hivatali elfoglaltságom miatt nem tudtam volna mindig résztvenni.

A kórus karnagya 1981.-ig Kelemen Istvánné volt, majd amikor a Hagyományőrző Asszonykórus vezetése mellett már fárasztó volt a férfikórus tanítása és vezénylése, ezt a feladatot átadta Marosi Albert kántornak, aki nagy lelkesedéssel végezte e feladatot 1987-ben bekövetkezett tragikus elhalálozásáig. (Mint tanár, szabad idejében méhészkedéssel foglalkozott. Tavaszi olvadás idején a felolvadt talajon álló méh konténer megdőlt, s azt akarta két segítségül hívott diákkal helyreállítani, mire a konténer feldőlt és maga alá temette a három embert, akik a helyszínen meghaltak.) Utána ideiglenesen Havasi Cecília iskolai énektanár vezette a kórust, míg 1989. Február 13.-én e feladatot Gerenday Endre nyugdíjas főiskolai ének és karvezető tanár e tisztséget át nem vette. Őt munkájában, főleg zongorakíséretével segíteti leánya Gerenday Ágnes , aki karvezetői nemzetközi kapcsolataival a kórus életébe új szint hozott.

A solymári férfikórust 1985-ben meghívta a németországi Öhringen “Urbánus Gesangsverein” ottani férfikórus. A kapcsolat felvételében nagy szerepe volt az ott lakó Stiller Jánosnénak, aki a német - magyar kapcsolatokat segítette, utazási vállalkozásával a két ország között rendszeresen szállította a látogatásra érkezőket.

Mivel akkoriban hivatalos kísérő nélkül egy szervezet nem mehetett külföldre, a helyi pártbizottság titkára, engem kért fel arra, hogy kísérjem el a kórust Németországba, és ott képviseljem Solymár községet, - egyben felelős voltam a solymári együttes külföldi tevékenységéért.

Az utazás elején közöltem Pappert Ádám kórusvezetővel, hogy a kórus munkájába egyáltalán nem kívánok beavatkozni, ezt teljes egészében reábízom, mert biztos voltam benne, hogy olyan dolgot nem tesz, amiből később idehaza problémám támadna. Csak a hivatalos programon kívüli eseményekről kértem a tájékoztatását.

A tervezett program nagy sikerrel lebonyolódott, kétszer szerepeltünk (egyszer a templom alatti kultúrházban, egy volt solymáriakkal rendezett találkozón, másnap Öhringen város ünnepségén, amit szabad téren rendeztek meg, nagyon sok jelenlevő vendég előtt.) Ezen a rendezvényen adtam át rövid üdvözlőbeszéd keretében az Őhringeni polgármesternek a solymáriak ajándékát.

Másnap délután szabad programunk lett volna, de Strack György, a közeli Neuhütten községben lakó volt solymári lakos invitálására vállaltuk, hogy elmegyünk Neuhüttenbe és ott, a bennünket váró volt solymáriak előtt énekelni fogunk. Ugyanabban az időben Öhringenben tartózkodott magánlátogatáson a solymári Strack zenekar is, akik az Őhringeni első fellépésünk során is zenéltek. A Neuhütteni szereplésünk annyira megtetszett az ottani polgármesternek, hogy ajánlatot tett arra, hogy Solymár és Neuhüttent magában foglaló Wüstenrót községgel partnerkapcsolatot létesítsünk. Ez irányú tárgyalások folytatását megígértük. E tárgyalások során jött létre Solymár és Wüstenrót között a partnerkapcsolat, melynek aláírási ünnepségén Wüstenrót sportcsarnokában került sor, és ahol Solymár községet, a tanácsi küldöttség mellett a solymári férfikórus is képviselte.

Nyugdíjazásom után 1989. januárjában beléptem a férfikórus tagjai közzé és az óta rendszeresen részt veszek a kórus munkájában, szereplésein.

1989. júliusában meghalt Pappert Ádám , a kórus vezetője. A helyére Szirmai János kórustag került megválasztásra. aki munkájával, ismeretségi körével eddig is nagyban segítette a kórus munkáját, és a tevékenységéhez széleskörű sponzori hálózatot hozott létre.

A rendszerváltás után, amikor megszűnt a Hazafias Népfront, mint politikai mozgalom, javaslatomra a kórus tagsága úgy döntött, hogy nem vesz fel semmiféle politikai vagy egyéb elnevezést, hanem a jövőben, SOLYMÁRI FÉRFIKÓRUS néven fog tovább működni. Ez nem kötődik semmiféle politikai párthoz, valláshoz vagy szervezethez, egyedül Solymár községhez. Ebbe a magyar és a nemzetiségi, vagy vallási szereplés egyformán belefér, lehetőséget ad a klasszikus zene és a népdal egyforma műveléséhez, és nem tesz különbséget a tagság magyar vagy nemzetiségi származása között sem.

1990. május 27-e emlékezetes a Solymári Férfikórus életében, amikor 45 évi szünetelés után, a Helytörténeti Társasággal együtt újból megrendeztük a régi hagyományos Hősök Napi koszorúzási ünnepséget, a háborús hősök emlékművénél.

Felejthetetlen az első olaszországi utunk, amikor a Bolzanói férfikórus meghívására ott szerepeltünk, majd ők beprotezsáltak a másnapi Meránban rendezett Hegyvidéki Kórusok XV. Nemzetközi énektalálkozójára, ami a meráni Puccini színházban volt megrendezve. Az első meglepetésünk a városba való megérkezésünkkor ért, amikor Solymár nevét óriásplakátokon olvastuk. A másik meglepetés, amikor az este 9 órakor kezdődő előadásra a színházhoz megérkeztünk, ahol megtudtuk, hogy neves olasz énekkarok után, mi vagyunk a záró együttes. Belépődíj nem volt, de jótékony célra az előcsarnokban egy nagy üvegurna volt, amely tele volt zömmel, német pénzzel, mert a 800 fős színháztermet legalább ezer ember, többségében német túrisra zsúfolásig megtöltötte. Mivel ezzel az előadással nem számoltunk, ott kellett hirtelen egy programot összeállítani. A sikerünk óriási volt, a közönség az olaszul elénekelt záró számunkat állva tapsolta végig.

Emlékezetes marad az 1993. április 23. - május 3. ig tartott Hollandiai Poeldijk, Utrecht, és Álmelóbeli fellépésünk, ahol hangversenyeinket templomokban rendezték meg, az utóbbi helyen a 100 tagú holland királyi kórus közreműködésével. Hazafelé útba ejtettük Wüstenrótot, ahol ugyancsak gazdag program várt bennünket.

Nagyon jelentős volt az 1995. november 7. - 12 közötti második olaszországi utunk, amikor Róma felé menet Assisiben az ezeréves Chieda di Mária Maggiore bazilikában, amely már Assisi szent Ferenc idejében is állt, önálló hangversenyt adtunk, valamint Rómában a Szent Péter Bazilika magyar kápolnájában tartott magyar szentmisén való énekes közreműködésünk. Emléke felejthetetlen.

De felejthetetlen élmény maradt romai látogatásunk minden mozzanata, a Sixtuszi kápolna, a Vatikáni Múzeum, a Colosseum, a Szent Pál székesegyház, a római fórum, a lateráni bazilika stb.

Közben említhetem még az 1986 évi németországi Wüstenroti és Kreilsheim községi látogatásokat, szerepléseket, az 1997. júniusi ausztriai Pottensteini és Mária Zell-i kirándulásunkat.

Legemlékezetesebb volt azonban 1998. október 19-26. közötti izraeli utunk, amikor a Nettanyában, a világ minden tájáról érkezett 92 kórus részvételével megrendezett Muzika Mundi nemzetközi kórusversenyen vettünk részt, ahol a kategóriánkban bronz diplomaminősítést kaptunk.

A verseny befejezése után a Tel-Avivi Regavim kórus vendégeiként, 4 napos szentföldi körúton vehettünk részt, amelynek során bejártuk a Bibliából ismert szent helyeket; Masszada, a Holt tenger, az ókori Caesara romjai, a Karmell hegyi kolostor, a három és fél ezer éves Akkó, a Genezáreti tó, Kafarneum, Názáret, Jeruzsálem látványosságai mind-mind emlékezetesek maradnak.

Említést érdemel a Tel-Avivi Frankfurter Haus-ban rendezett önálló hangversenyünk, ahol zsúfolásig telt nézőtér fogadott.

De a legmeghatóbb pillanat mégis a Jeruzsálem utolsónak meglátogatott Mária Elszenderedésének templomában ért, amikor az egyik oltáron felfedeztük magyar nyelvű felirattal körülírva PATRONIA HUNGÁRIAE szöveg alatt Szűz Mária mozaik képét a kis Jézussal az ölében, a magyar szentektől körülvéve. Alatta márványtáblán, a teljes magyar szövegű, Boldogasszony Anyánk, című ősi magyar énekkel. A világ e távoli pontján, ezzel a spontán elkezdett énekkel, majd a Himnusz eléneklésével vettünk búcsút Izraeltől.