A gyepmester

Ez a szakma is már vagy negyven éve megszűnt, a mai emberek talán nem is tudják már, hogy milyen feladatuk volt.

Az ötvenes években beállított a hivatalomba egy jóképű, fekete ruhás, fehér inges, elegáns nyakkendős férfi. Be is mutatkozott: “Doktor Illés vagyok “. Hellyel kínáltam és megkérdeztem mi járatban van, Doktor Úr ?

Válasza az volt, hogy ő tulajdonképpen nem orvosdoktor, hanem a családi neve Doktor és utóneve az Illés. Szakmája gyepmester és az ebbe a körbe eső feladatokat évek óta ő végzi a községben. Meg is nézte az iskolákat és óvodákat és megállapította, hogy a munkája ismét esedékes. Ebben a kérdésben az intézmények vezetőivel is tárgyalt.

Annakidején még nem volt vízvezeték, nem voltak vízöblítéses WC-k a községben. Az iskolában két helyen is az épület északi tantermei végén volt az udvarról nyíló külön fiú és leány WC, ami abból állt, hogy egy vályúszerűen kiépített mélyedés fölött, hosszú deszkalap volt, egymás mellett megfelelő méretű lyukakkal, ahol a tanulók a jelentkező szükségleteiket elvégezték. A fiú WC végén két V alakban összeszögezett vályú vezetett ugyanebbe a mélyedésbe, ami egy kátránnyal bevont fal elött volt elhelyezve. Mindkét helyen egy kulccsal nyitható ajtóval rendelkező fülke volt a felnőttek részére. Ennek a kulcsa az irodában volt felakasztva.

Ugyanilyen intézmények voltak az óvodák udvarain is kellő méretben és mennyiségben.

A gyepmester feladata volt időközönként ezeknek az árnyékszékeknek a kiürítése, fertőtlenítése, amelynek költsége a községi tanács költségvetésében elő is volt irányozva.

Miután a munkát megrendeltem azzal, hogyha elkészül, a számlán igazoltassa a munka elvégzését az intézmények vezetőivel, majd jelentkezzen a pénzéért, amit ki fogunk fizetni.

Egy-két nap múlva a vállalkozó, most már munkaruhába öltözötten, megfelelő felszereléssel ismét megjelent a községben és a vállalt munkáját elvégezte. Az intézmények kertjében megfelelő helyen lyukakat ásott, majd a kitermelt fekáliát tőzeggel elkeverve szakszerűen eltemette, és a mellékhelyiségeket megfelelően fertőtlenítette.

Persze az utcán közlekedők azért érezték, hogy milyen jellegű munka folyik a nyári szünidőben az iskola területén.

Pár nap múlva az elegánsan öltözött szakember újból megjelent a hivatalban, és az iskolaigazgató és óvodavezető által aláirt számlát beadva, megkapta munkájának bérét.

Mivel nem volt minden községnek külön gyepmestere, úgy emlékszem, hogy a vállalkozó Szentendréről jött. A munkakörébe azonban nemcsak az említett tevékenység, hanem a községben fellelhető döglött kutyák, macskák, apróállatok eltemetése is tartozott. azonban Solymáron egyszerűbb volt, ha ezt az állat tulajdonosa saját maga elvégezte, mert a gyepmester elhívása sokkal komplikáltabb lett volna.