Solymár - Adalékok és emlékiratok solymár történetéhez

Egy Budapest környéki törpebirtokos parasztcsalád élete a harmincas években.

Seres (Schmidt) József, Solymár, Erdő u. 32. sz. alatti lakos – nagyapám – gazdálkodása a saját elmondása alapján.

A jelen munka a Magyar Mezőgazdasági Múzeum “Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” címmel, a középiskolai diákok számára kiirt országos pályázatra készült, és

Dédapám a Pilisvörösvári szénbánya ácsmestere volt. Két fia közül az egyik fiatalon meghalt. Nagyapám volt egyedüli felnőtt gyermeke. Fiatalkorában ő is ács szakmát tanult, és nősülése elött ebben a szakmában dolgozott.

Nagyapám és dédapám családjának földjei 7 tagban voltak, s alig tettek ki 3 és ¾ kat. holdat.

Nagyanyám középparaszti családból származott. 16-an voltak testvérek, közülük 9 felnőtt, a többi gyermekkorban meghalt. A régi solymári szokások szerint az elsőszülött fiu maradt a háznál, vitte tovább a gazdaságot. A második legidősebb fiúgyermek tanult, polgári iskolai tanár lett. Mivel a szűlök viselték a tanittatás költségeit, földet nem örökölt. A többi gyermek 2, 5 K. hold földet kapott hozományként.

Nagyanyám az 1927 évi házasságkötés során az alábbi földeket hozta a családba:

Nagyszüleim gazdasága, mely alig haladta meg az 5 k.holdat 10 tagban volt elszórtan a község különböző területein. A földek távolsága úgy a háztól, mint egymástól is elég messze volt, s igy a művelés során elég tetemes volt az úton töltött idő.

Nagyapám a házasságkötés után kezdett intenzívebben gazdálkodni az öt hold földön. Tehenet, sertést ugyan korábban is tartott, de most már lovat is kellett vásárolni, ehhez kocsit, meg a szükséges többi gazdasági felszerelést is. Abbahagyta a tanult mesterségét, és a földből igyekezett megélni. Ez ugyan nem sikerült maradéktalanul, mert a későbbiek során is telenként különféle építőmestereknél helyezkedett el az ács szakmában, hogy a mezőgazdasági jövedelmet kiegészítse, mert az a család eltartásához nem volt elegendő.

Solymár község lakossága Budapest közelsége miatt nagyrészt a budapesti piacokból élt. Ennek rendelték alá a gazdaságukat. Jóformán minden parasztgazdaságnak volt egy-két hold gyümölcsöse, amelynek termelvényeit értékesítetve állandóan készpénzhez jutottak. Szántóföldi terményeket ritkán vittek piacra, ezt részben a család fogyasztotta el, részben az állatokkal etették fel. A legfőbb jövedelmi forrás a gyümölcstermelés volt, amit kiegészített a ház melletti kertben termelt vágott virágnak az eladása. A szántóföldeken a buzetermelés, valamint a háztartási szükségletnek megfelelő mennyiségű burgonya és zöldség termelés mellett kizárólag a saját állatállomány tartásához szükséges takarmány mennyiséget termelték meg; kukoricát, lucernát, csalamádét, árpát, zabot stb.

Az állatok közül a legnagyobb jelentősége a lónak volt, mely nélkül a gazdaságot vezetni, tehenet tartani nem lehetett volna. A ló tartása tette lehetővé, hogy ne kelljen a távol lévő földekre gyalog menni, segítette a föld művelését / szántás, betakarítás stb./ és a ló segítségével lehetett a szarvasmarha tartásához szükséges nagymennyiségű zöldtakarmányt jóformán naponta hazaszállitani.

A legnagyobb pénzbeni jövedelmet az állattenyésztésen belül a tehéntartás jelentette, mivel a tehén tejét – napi 18 – 24 litert –a szomszédok a háztól vitték el., Jelentős volt az évente eladott borjú jövedelme is. A tehéntrágya tette lehetővé a földek rendszeres trágyázását, a talajerő utánpótlását. Sertés hizlalással nem a sertés értékesítése céljából foglalkoztak. Az évente felhizlalt 2-3 sertést saját céljukra vágták le. Anyakocát nem tartottak.

Nagyszüleim háza Solymáron, Erdő utca 32 szám alatt volt. Ez a falú szélére, a legmagasabban fekvő helyre esett, s Igy majdnem minden esetben, amikor földjükre mentek, keresztül kellett menniük a községen. A gazdasági udvar külön telken volt, a családi háztól az utca választotta el.

A háznak két szobája és konyhája volt. Alatta műhely és szeneskamra, majd ez alatt présház és löszbevájt borospince.

A gazdasági udvaron volt a közös ló és tehénistálló, azzal egy fedél alatt két kocsi és a gazdasági felszerelés elhelyezéséhez szükséges kocsiszín. Mellette tyúkól, két sertésól, és egy szintén a löszbe vájt pince a répa, krumpli és egyéb takarmányfélék számára. Ebben az udvarban volt a trágyadomb és a szalmakazal is.

A ház melletti kert tele volt különféle gyümölcsfákkal. Ezek a fák a század elején lettek ültetve, zömmel alma, körte és cseresznyefák. Jóformán mind téli gyümölcs volt, amit hosszan el lehetett tartani és télen, a piacon értékesíteni. A kert alatt folyó Törökkút patak lehetővé tette a kert lapos részének öntözését, ahol a család részére szükséges konyhakertet létesítették. A kert magasabb részébe a gyümölcsfák alá ribiszke, egres bokrot, valamint pünkösdi rózsát ültettek. A harmincas évek elején igen sok orgonabokrot nemesített nagyapám, amelynek vágott virága a későbbiekben igen szép pénzjövedelmet biztositott a tavaszi időszakban.

A Fünfklafter dűlő fele része szőlővel volt beültetve – igen rossz minőségű nova és otelló szőlővel – ahol megtermett a család részére szükséges évi 5-6 hl. bor. A szőlőben elszórva szintén gyümölcsfák – alma, körte és cseresznyefák voltak. A terület másik fele, az alacsonyabb fekvésű konyhakertként volt hasznosítva, ahova időnként epret, s málnát is telepítettek.

Ugyancsak szőlő volt az Altesgebirg 57 ð öles kis darabjában is, de itt egy-két kosárnál több szőlő egyik évben sem termett. A nagymama által hozományként kapott Hutweide nevű dűlő homokos talaja nem nagyon volt alkalmas szántó művelésre, ezért a környező területhez hasonlóan nagyszüleim ezt gyümölcsösnek telepítették be. Mivel két gyermekük volt, négy sor gyümölcsfát ültettek, arra gondolva, hogy gyermekeik között majd könnyen feloszthatják. Ide a harmincas évek elején, már az akkor legnemesebb fajtájú gyümölcsös kerültek. Az elültetett vadalanyokat – főleg cseresznye, kajszibarack, őszibarack, meggy, szilva, körtefákat – nagyapám maga szemezte, oltotta. A fák között nagyobb területen málna, eper, ribiszke, egres volt. A többi szántó területeken évente különféle szántóföldi növényeket termeltek.