Taller István Solymár költője
Seres István

Taller István (1882 -1950) szakmájánál fogva kertész volt. Az első világháborúból rokkantan tért haza, majd a később megalakuló Frontharcos Szövetség vezető személyisége lett. Szónoki képessége folytán a húszas években megindított, rendszerint május utolsó vasárnapján tartott hősök napi ünnepségen ő mondta az ünnepi szónoklatot.

Népi költő is volt, megrendelésre írta a különféle esküvői, névnapi és egyéb ünnepi szónoklatokat, verseket, amiket piszkozatban leírva adott csekély térítésért a megrendelőknek azzal a kéréssel, hogy a szöveget eredetiben visszakéri. Mivel sváb származású volt, a verseit német irodalmi nyelven írta, az ünnepi szónoklatait németül mondta el. Annakidején ez nem okozott a községben problémát, hiszen német anyanyelvű község lévén, mindenki értette a német nyelvet. (munkáinak egy része a szerző birtokában van)

Egyébként ő volt az 1932 évben rendezett német nyelvű solymári Passió játékok főrendezője. Munkásságának illusztrálására egy német nyelvű, megrendelésre készített köszöntőt, és egy német nyelvű verset közlök:

“Sehr g eehrte Gnédige Frau und Hochgeehrte Herren!

Wie friedlich doh solche Weichnahten sind,
Wenn man unter Menschen weilt, die guten Willen sind:
In dieser Fabrick besten ein edler Brauch,
a versammeln sich die Arbeiter und Meister's bis zum Beamten hinauf
Zu den Weihnachten ín diesen Fabrickraum
Unter den schőnen Cristbaum.

Wir aus userem Bergdörflein Solymár sind auch gekommen,
Um dieser Weichnachtsfeier beizuwohnen.
Ich als kleines Medchem hab auh etwas mitgebracht.
Was ich allen Anwesenden gerne verehren mag.
Ich gebe die schönste Blume, die vom Herzen ist.
Ein Immergrűnes Vergissmeinicht.

Das Vergissmeinnicht zartz, blau und treu.
Mőge jeder Arbeiter seinen Herrn stehts plegen aufs neu.
Dann wo Liebe vom Brotgeber zum arbeiter stets wohnt
Dort wird unser Vater Arbeit mit Seegen belohnt.
Dann wo sich der Arbeitsgeber und Arbeiter recht verstehen,
Dort wied die Tugend de íedekmutes nie vergehen.

Hochverehrte Herrschaften!

Eine Blume wollte ich noch pflücken:
Um ihr edles Herz zu schmücken.
Da ich aber jetz im Winter keine Blume habe,
so wünsch ich de Gnédigen Herschaft
Und allen Anverwenden angenehme. Frőhliche Feuertage.

Vom Stefan Taller zu die Weinachten 1940. (bitte zúrückbringen,)”

“Der goldene Stern der Weihnacht ist gekomman

Selig die in leuchten sehn.
Die Welt soll nicht in Hass, und Nait ferkommen
a Herz soll nicht ferzagend untergehn.
Es gibt noch ein frommes Héndefalten
Ihm jedem Jahr noch eine sűse Rast,
Wo Arbeit und Maschine Innenhaltan,
In dieses Lebens atemloser Hast: 

Wie liebe ich die alten Weihnachtlieder
wo in der Kirche singer Volk und Chor,
da ists alls stieg meine ganze Kindheit wieder
Aus lángst vergangen Jahren zu unz empor,
An der Eisige fenster schlug de Glockenklang,
Ich hőrte das Wiechnachtslied das mit meine Mutter sang,
Óh Ihr Menschen alle von Weit und Breit,
Dankt heuta zurück an jenek seligen Weinachts Zeit. 

Die Liebe stat heut vor allen Thoren
Ein Jubelschrei reist alle Herzen vort
Ihr Menschen hőrt: der Heiland ist geboren.
Und Friede, Freude, heist das schőne Wort.
Der Himmel breitet seinem goldes schimmer,
Auf dieses Lebens armut mild und weich
Beim Cristbaumschmuck und hellen Krenzenshimmer
wird jedes Haus zu einem Himmelreich.”

Taller István, ha a mindennapi életben, meg ünnepi alkalmakkor is, németül irt és beszélt, akár a többi solymári sváb ember, hazáját szerető magyarnak érezte magát. Ha nem is tudott tökéletesen magyarul beszélni, a beszédéből kiérezni lehetett a német származását. A fentieket bizonyítja az általa ceruzával irt, korabeli irat, amit a rossz magyar tudásának bizonyítása céljából, és mint kedves szöveget szó szerint közlök:

“Utolso Vasárnap május havában, korán regel a beteg lábamal és mangoval fel mentem Templomtére a Hősi emlékhöz, úgy, mint minden Esztendőben a töbi Segitségel az Emlék minél szépen Disziteni! Minden virág, amit a falu tudot adni oda hozták, Girlantok és a Nemzeti Zászlokal diszitve ált az Emlék készen és várt a felvonulásra az élen az Iskolás gyermekek ez után a Leventék ezek után volt Katonák zenével utána a hadiözvegyek és Árvák asztán az összes falú népe! Mindenki oda Sietet, hogy meghalja az ünnepi beszédet, hogy milyen meleg szavakal a Hösöknek az emlék mindenkinek a szívibe monda, hogy mit ad a Hazánk enek, aki hű marad Halálig. Sok könyet látam a Közönség Szemiben, és az ifjuságot látam hogy minden szot komo fel ezel a megbizásal Hazánknak hű maradni Halálik. Ez után hoszták sok koszorukat első Községi elöljároságé azután minden Egylet. Mindenkinek volt egy szál virág a Hösöknek - igy asztán végzet a Szoszat és a Himnuszal az ünepsék - és én felébretem és fekütem a Betegágyamba. l933. Hösi napon, Taller István.

Szivemből kivánom Mindenkit a Résztvet aki Munkánál vagy Szonok akik virágot atak és akik jelen voltak az ünnepen adjon a jo Isten Eröt Egészséget.”

A Taller Pista bácsi, aki a Frontharcos szövetségnek volt a vezetője és legtöbbször ünnepi szónoka is, úgy látszik betegsége miatt az l933 évi Hősök napi ünnepségen nem tudott részt venni s így e levéllel emlékezett meg az ünnepségről és köszönte meg a többiek jelenlétét és fáradozását.